Számos mindent tudó készülék került már a kezeink közé, amelyeken minden hasznos funkciót igénybe vehettünk anélkül, hogy bármiféle kábel használatával kellett volna bajlódnunk.

Most sikerült egy olyan Pioneer svájcibicskára találnunk, ami még az eddig tesztelteken is túltesz tudásban, és amit a névadáskor az SX-N30AE névre kereszteltek el. Felsorolni is nehéz, mi mindent sikerült belepakolni kezdve a phono előerősítőn át a DAB és az FM rádióig, kétsávos WiFi, Bluetooth, Spotify, TIDAL, Deezer és TuneIn streaming szolgáltatások, Chromecast, MQA és egy 2x135 W teljesítményű erősítő koronázza meg a képet.

A Pioneer a nevéhez méltón a fennállása óta úttörő szerepet játszott és játszik a Világ hifi piacán, legendás gyártmányokkal és sorozatokkal övezve ezt az utat. Most sincs elmaradva a mai trendektől, a streaming piacon is jelen van jó pár fejlesztéssel, amik közül az egyik a megfizethető kategóriába tartozó SX-N30AE streamer/erősítő páros. A megnevezés kissé megtévesztő, ugyanis ezeken kívül telepakolták még egy rakat lehetőséggel, lemezjátszó előerősítővel, a zenei szolgáltatók széles kínálatával, digitális és analóg rádióvételi móddal, WiFi és Bluetooth csatlakozással a sok más, egyéb között. A teljesítménye is bőven elegendő az otthoni használatra a maga kétszer 135 wattjával, arra sem lehet különösebb panaszunk.

  Kinézet, csatlakozók

A már megszokottnak mondható méretes OLED kijelző uralja a láthatárt a középső részen, alatta a hangszín és a balansz szabályzókat lehet tekergetni. Alatta egy vékony csíkban a rádió, a beállítások gombjait találjuk meg. Balra mellette egy forrás választó, egy fejhallgató csatlakozó, ki-be kapcsoló, ami Standby állapotba helyezi a gépet, teljesen nem választja le a hálózatról. Ott figyel egy érdekes, kicsit méltatlanul elfeledett (bár néhány készüléken fellelhető) Direct nyomógomb, amit megnyomva kikerüli a hangszínszabályzókat és egyéb feleleges jelutat (még a kijelzőt is lekapcsolja!) minimalizálva ezzel a lehetséges zavarforrásokat. Jobbra mellette a szintén a rádió és a hangfalak (A/B választás) vezérlésére szolgáló apró kerek gombokat találjuk a jókora hangerő vezérlő mellett és egy USB bemeneti nyílás zárja a sort.

A hátulját megszemlélve sincs oka szégyenkezni a japán üdvöskének, két digitális (koaxiális, optikai, USB, LAN) és két antenna (FM, DAB+) bemenet várja a bejövő információt a hét darab RCA mellett, amiből az egyik a phono bemenet aljzata. A szub kimenet felett jár még egy fix feszültségű RCA vonal kimenet és két pár banán hangfalcsatlakozó. Érdekessége a Pioneer-nak, hogy nem cserélhető a tápkábele (ah, a repülősót…!) amitől a kényesebb hifisták fintorogni fognak, de több is veszett Mohácsnál mondá az egyszeri felhasználó, így legalább megspóroltuk a külön tápkábel árát. Kimaradt a felsorolásból a két darab WiFi és Bluetooth antenna, ami, mint két nyuszifül ágaskodik a hátsó perem mögül. Egészen pofás kis távirányító jár hozzá, igaz műanyag, de ízléses és pont elegendő nyomkodni való van rajta, logikus elosztásban (már persze kinek, mi a logikus).

A ház fémből készült és jól összerakott, nem nyekergett emelgetés közben, a hűtés is jóra sikeredett a tetején lévő nyílásoknak köszönhetően.

  Belül

A Pioneer nem túlságosan bőbeszédű ebből a szempontból… mondhatni erősen a lényegre koncentrál, nem tér ki olyan apróságokra, mint a belső DAC típusa és egyebek. Nézzük mi derült ki róla. Analóg diszkrét 2 csatornás erősítő, nagyméretű EI transzformátor, két nagy egyedi 8200 μF-os kondenzátor, ami biztosan tudható róla. Mindenesetre a belseje bizalomgerjesztőnek tűnik, gondosan felépített, nem túlzsúfolt és nem is kong az ürességtől, mint néhány versenytársa.

  Használat közben

A kezelés és a beüzemelés leírását a Kedves Olvasónak hagyjuk lévén a kézikönyv laza 40-oldalas, ennek ellenére még anélkül is lehet lenni, akinek van némi rutinja és be is dugta a 240V-ba. Nézzük a legfontosabb dolgokat, ami fontos és érdekes lehet. Számtalan módszerrel lehet kezelni, a legtöbbször elég a saját kezelőszerveivel és a távirányítóval. De lehetőség van a saját Pioneer Remote, a DTS Play-Fi appal, Chromecast és Goggle Assistant és Spotify Connect is rendelkezésünkre áll, kielégítve a felhasználók kényes igényeit. A teljeskörű használathoz elég bedugni a LAN kábelt és máris rendelkezésünkre áll a streaming választék, a saját fájljaink a PC-n/NAS-on 192 kHz/24-bit felbontásban, ami lehet akár DSD és MQA is. A FlareConnect használatával többszobás hangosításra is lehetőségünk nyílik, hallgathatunk FM rádiót (DAB+ majd akkor fogunk hallgatni, ha nálunk is elérhető lesz egyszer - újra), ráköthetjük a lemezjátszónkat. A digitális bemeneteken keresztül csatlakoztathatunk hozzá egy digitális futóművet/streamert, USB-n HDD-t, pendrive-ot.

Kényelmesen használhatóra sikeredett mind kezelési, mind elhelyezési szempontól, ugyanis melegedést nem nagyon tapasztaltunk, a távvezérlővel pedig a fotelbe kényelmesen belesüppedve irányíthattuk anélkül, hogy a közelébe kelljen menni, kímélve ezzel a törékeny lábainkat.

  Hangminőség

Ha egy masinának nincs, vagy csak nagyon kevés saját karaktere, hangszíne van, azt nevezhetjük akár unalmasnak is, vagy épp ellenkezőleg, sehol sem emel ki, avagy tüntet el részeket a zenéből, mégsem hívhatjuk unalmasnak. Tesztünk alanya inkább a semleges oldal felé hajlott hangzásügyileg, ami egyáltalán nem hátrányos, vagy degradáló jelző. Hogy mégis jellemezni kelljen valamivel, az a friss és fiatalos, könnyed előadásmód, megfelelő mennyiségű basszustartománnyal, ami szépen alátámasztotta az össze zenét, ami megszólalt rajta. Jólnevelt úrifiúként viselkedett Mike Oldfield zenéin, semmit nem tolt az arcunkba feleslegesen, visszafogottan és szerves egészként kezelte a felvételeket. A gitárhúrok inkább a kellemes, mint az erőszakos hangolás felé hajlottak, ezzel együtt is sikerült átjönni a mondanivalója az előadónak. A felső-tartomány is finoman selymesen hangsúlyozta a pazar csilingeléseket, még éppen megfelelő dinamikával, hogy azért ütős is maradjon ez a rész.

A legjobban talán Mark Knopfler lemezeit szerette, ott jött igazán elő a saját énje, lazán és oldottan követte le hosszan kitartott futamokat az 1984-ben megjelent Cal filmzenei lemezen az Irish témáin. A kíméletlen, torz hangoknak nem nagyon adott teret, nem vitte őket túlzásokba, érzéssel lesimította a kontúrokat. A Romeo and Juliet számon, viszont meglepően dinamikusan viselkedett, egészen magával ragadó futamokat prezentált, érzéssel teli hangulattal.

Egészen szép sztereó képet rajzolt Hans Zimmer prágai koncertjén, legalábbis oldalirányban, nem pengeéles kontúrokat nyújtott, hanem levegőben lebegő hangszereket, ahol a megszólalás mikéntje volt a fontos, nem a kínosan pontos részletek visszaadása. Derekasan megbirkózott az eget-földet rázó basszusokkal, nem lógott ki a hangkép egészéből ez a tartomány (sem). Nem volt jellemző az olcsóbb készükékek becsapós, a felső basszusban kiemel, legalul viszont lekonyuló frekvencia-menete, itt is egyenletes maradt a határain belül.

Kíváncsiak lettünk mit produkál komolyzenén, ha már ennyire egyenletes az átvitele, ami ezen műfajon belül (is) nagyon fontos. Váratlanul hallgatható maradt, elkerülte a túlzottan visító hegedűk és a színpad összeomlása effektust, stabilan megtartotta a szimfonikus nagyzenekar hangzásának a fő erényeit. Ahol kevesebb hangszert kellett megszólaltatni, ott azért jobban viselkedett, Vivaldi Négy évszakján remekül különválasztotta a hegedűket és alaposan odadörgölt az SVS szubládának a pörgős és ütős mélyeivel.

Az eddigiek alapján számítottunk rá (és el is vártuk) a Radio Paradise hosszútávú meghallgatásán is jól fog viselkedni, a maga könnyed stílusával. Pontosan ez történt, remekül elvolt magában a háttérben, nem zavarta köreinket, csak lágyan jelezte, hogy ott van éppen annyira, hogy dobogni kezdjük a lábunkkal az ütemet, ha éppen arról volt szó.

  Konklúzió, ajánlás

Nem iagazán találtunk kritizálni valót a Pioneer SX-N30AE masinában, pedig féltünk tőle, ebben a kategóriában azért még vannak nagyobb hibák. No, itt nem volt. A megszámlálhatatlan csatlakozási és kezelési lehetőség mellett a hangjával sem volt problémánk. Közel semlegesnek mondható ez a hang, némi könnyed, frissen fiatalos jelleggel, ami remek alap egy olyan otthoni, már-már audiofilnek mondható láncnak, aminek ez a készülék a sarokköve. Ugyanis már csak egy hangfalpár kell hozzá és készen is vagyunk, hozzáférünk vele az összes fontos streaming szolgáltatóhoz, el tudjuk érni a saját hálózaton tárolt fájljainkat és még merevlemez meghajót is dughatunk rá a pendrive-on kívül.

  Műszaki adatok

• Zenefájlok lejátszása hálózaton/USB-n keresztül: MP3, WMA, WAV, AIFF, AAC, FLAC, Apple Lossless, 192 kHz/24 bites hanglejátszás (WAV, FLAC), DSD közvetlen lejátszás (2 csatornás, 5,6 MHz)
• Az Amazon Music, a Spotify, a TIDAL és a Deezer digitális zenei streamelési szolgáltatások érhetők el
• Kétsávos WiFi: 5/2,4 GHz
• Bluetooth verzió: v4.1 + LE
• Bluetooh profilok: A2DP/AVRCP/HOGP Host/HOGP-HID eszköz/HID szolgáltatás
• Bluetooth kodekek: SBC, AAC
• Applikáció alapú vezérlés: Pioneer Remote App-al (iOS/Android)
• Csatlakozók: USB, 6,3 mm-es fejhallgató Jack, Ethernet, analóg audio bemenetek (phono MM, SACD/CD, TV, GAME, AUX, SAT/CBL, BD/DVD), digitális koaxiális, digitális optikai, mélynyomó kimenet
• Teljesítmény-felvétel (használatban/készenléti állapotban): 220/0,1 W
• Méretek: 435 x 149 x 327 mm
• Tömeg: 8,3 kg

  Mérleg

+ Semleges és könnyed stílusával sokakat levesz a lábáról

+ Meglepő módon még a komolyabb műfajokkal is tisztességesen megbirkózik, megcsinálta azt, hogy nem maradt hiányérzetünk közben

+ Így önmagában mindenre használható a végeláthatlan stream és hálózati kapcsolatok meglétével, nem beszélve a telefonos vezérelhetőségről, amit a kényelmes zenehallgatók imádni fognak

Forrás: www.av-online.hu