Egyenes válasz

A Meze szeret modern és praktikus ötleteket beültetni termékeibe. Jelen esetben nem forradalmi újdonságot készített, csak betartott néhány kritikus alapszabályt. Az eredmény olyan (még ha nem is tökéletes) fülhallgató, ami másodpercek alatt könnyen belophatja magát a gyakran utazó audiofilek szívébe.

A mozgás bűvöletében

A dinamikus rendszerű fülhallgatók működési elve hasonlóan ellentmondásos, mint a szobába helyezhető hangsugárzóké. A lehető legjobb hangminőség érdekében minél szabályosabb, dugattyú-szerűbb mozgást kell, hogy produkáljon a membrán. Ugyanakkor nem jó, ha az eközben keletkezett vibrációkat átveszi a hangszóró környezete (a ház), mert így akusztikai értelemben változik, torzul a jel. A Meze Rai Solo esetében e két elemnek szenteltek az átlaghoz képest jóval nagyobb figyelmet: a kontrolláltan mozgó membránra és az ezt körülvevő, akusztikai értelemben közömbösen viselkedni próbáló rozsdamentes acél házra. Mindezt azért, hogy a hallgató tiszta zeneélményben részesüljön.

A Rai Solo fülhallgatóban a szokásostól eltérő, exkluzív hangszóró technológia fészkel. A Meze nem először kacsingat a szokásostól eltérő módszerek felé. Ezt bizonyítja a korábban általunk is tesztelt Meze Empyrean fejhallgató. Utóbbi kb. egymillió forintba került, ahhoz képest a Rai Solo olcsó, kb. 85 000 Ft.

A gyártó weboldalán animáció segítségével illusztrálják a hagyományos membrán és a saját fejlesztésű, kábel nélküli "UPM Design" változat közti különbséget. A hagyományos hangszóró lengőtekercs által mozdul meg, amelynek vezető szálait alulról a membránhoz ragasztják. Utóbbi kiegyensúlyozatlan vibrációt eredményez. Az UPM hangszóró teljesen eltérő módon szünteti meg ezt a problémát. Maga a membrán az elektromos vezető, ezáltal nincsenek hozzá kábelek rögzítve. Az eredmény szimmetrikus, dugattyúszerű mozgás a teljes mozgástartományban.

Mindez kiegészül a tudatosan vibrációcsökkentő képességű (egyébként kézzel felületkezelt) acél házzal, amely a hangszóró miatt létrejött rezgéseket segít elnyelni. Nemcsak az anyaggal, hanem a formával is játszottak, ahogy megfigyelhető a kamra belső falszerkezetén. Hab a tortán, hogy az acél jól bírja a strapát, ezért a fülhallgató élettartama is várhatóan hosszú lesz.

Küllem

A fülhallgató ízléses csomagolásban érkezik. Természetesen többfajta fülilleszték is jár hozzá, amelyeket érdemes végig próbálni. A kettős gyűrűvel rendelkező "bogyók" például kifejezetten jó passzív zajszűrők. A mellékelt védőtok kemény falú, cipzáras és egy csinos embléma látható rajta.

Dekoratív a fonott-ezüstözött bevonatú kábel is, amely négyeres szerkezetű és átlátszó köpenye kellően lágy. Egyértelműen a míves hangszórókamrák ragadják meg a tekinteteket, melyekbe színjelölt MMCX csatlakozókkal pattinthatók a kábelek.

A szinte ékszer jellegű rozsdamentes acél házon érezni, hogy kissé súlyos, de nem feltűnően. Az egész terméket átjárja egyfajta finom érzékiség, érezni rajta, hogy hosszú ideig tervezték, szó szerint csiszolgatták. A gyártó oldalán is láthatóak a formaterv fázisai, egészen 2015-től kezdve, amikor még fogalmuk sem volt, hogy milyen lesz az ideális alak. És utóbbi elsősorban nem a dizájnt, hanem a kényelmet szolgálja.

Használat közben

A Meze Rai Solo a professzionális fülmonitorok stabilitását teszi lehetővé, fülhorgos kialakítása által. A felül kikandikáló, dróttal merevített kábelszakaszt a fül mögé lehet kanyarítani. A hangszórókamra ergonómiája meglepően jó. Nincs két egyforma fül, ezért nem biztos, hogy mindenkinek ennyire kényelmes lesz, de esetünkben nagyon szépen besimult a helyére. Semmilyen irányból nem feszített-nyomott, egyszerűen csak elegánsan befészkelte magát. A jó rögzíthetőség elméletileg sportolás közbeni használatot is lehetővé tesz. Mi valahogy mégse vinnénk magunkkal futni a Solo-t. Valahogy túl szép hozzá.

Hangminőség

Mielőtt meghallgattuk, 24 óráig folyamatosan az IsoTek bejárató lemezét szólaltattuk meg a fülhallgatón. Forráseszköznek egy Astell&Kern AK Jr DAP volt segítségünkre.

Néhány pillanat elég ahhoz, hogy érzékelni lehessen a Solo különleges, magával ragadó hangkarakterét. Ha egyetlen szóval kellene jellemezni: pontos. Nem idegesítően sziszegős és nem is - stúdiós értelemben - visszafogott. Egyszerűen csak tárgyilagos és precíz. Sikere tehát függ az elektronika és a lejátszandó fájl minőségétől is.

Referencia lejátszási listánkat meghallgatva egyértelműen megkaptuk azokat az ismertetőjegyeket, amelyek elárulták a Rai Solo kiforrottságát. Nem csak egyszerűen "szépen" jelenítette meg a zenét (arra egy töredékáron rendelhető fülhallgató is képes). Rengeteg árnyalattal, textúrával, finom dinamikával és ügyesen kirajzolt sztereó középponttal tette.

Az UPM hangszóró gyorsasággal és transzparenciával jelenítette meg a részleteket. Ezért pl. Yuja Wang - Sonatas & Etudes c. lemezének számait hallva azonnal megjelent fejünkben a zongora és a könnyű, fedettségtől és erőlködéstől mentes jel által az érzelmek is erősebbé váltak.

Basszus tekintetében kiegyensúlyozott és túlzások nélküli. Nem éppen bőkezű, de nem is reménytelenül vérszegény. Éppen annyi mélyhangot kap a hallgató, ami egy dob, nagybőgő realisztikus ábrázolásához szükséges. A könnyűzenei/elektronikus műfajok emiatt kicsit szerényebb basszussal szólalnak meg. Akik szeretnek izmos, kemény és erőteljes mélyhangokkal zenét hallgatni, azoknak valószínűleg másik fülhallgató lesz a megoldás. Aki azonban ismeri, vagy jóval inkább érti a zenét, annak a Rai Solo nem okoz hiányérzetet. Pontosságának köszönhetően ugyanis sok olyan részletet kihozott Prodigy/Deadmau5/Trentemoller és hasonló előadók számaiból, amelyek az olcsó(bb) fülhallgatókon többnyire nem érzékelhetők. Olyan elásott foszlányokat hozott elő, amelyek élőbbé, izgalmasabbá teszik a zenét és arra kényszerítik a hallgatót, hogy újra elővegye unalomig ismert számait. A Meze terméke képviseli azt a kategóriát, amelyben (és innen fölfelé ideális esetben már kizárólagosan) sokkal többet meg lehet tudni a zenészek és hangmérnökök gondolkodásáról, szándékairól.

A frekvenciákra visszatérve: Cassandra Wilson - Red Guitar c. számában minden gitárpendülés váratlan, spontán, azonnali volt. Az ének villanás-szerűen úszott be, képes volt önálló blokként beférni a sztereó tér közepére. Kicsit hűvösen és elnagyoltan szólt az énekesnő hangja, de ez nem a Meze miatt történt. Ugyanis átugorva a Peggy Lee által előadott Fever c. számra, úgy tűnt, mintha teljesen más fülhallgató szólna... jobban mondva olyan, mintha egy énekesnőt zártak volna a hallgató fejébe. Egy jó fülhallgató ilyen; azonnali és megkérdőjelezhetetlen eltérésekre mutat rá, amelyek a zenészek, stúdiók és kiadók ízlésének különbözőségéből fakadnak.

Eleinte tartottunk tőle, hogy a magas frekvenciák frissességét, nagyon enyhe fényességét hosszabb távon az agyunk majd fárasztónak találja. Azonban a Meze karaktere ugyan üde és könnyű és precizitásra törekvő, ésszerű jelszinten (tehát nem túl hangosan) és jól kevert zenével egyáltalán nem terhelte meg a dobhártyát. Szóval a hosszan hallgathatóság is kipipálható.

Végszó

Idén sok remek fülhallgatóhoz volt szerencsénk és a Meze Rai Solo erőlködés nélkül ékelődik be közéjük. Nem könnyű ilyen zsúfolt kínálatban választani és mindenki kicsit mást keres. De pontosan kinek készült, kinek ajánlható? Elsősorban azoknak, akik szeretnek (sokat) zenét hallgatni, főleg utazás közben és nyitottak a kevésbé ismert gyártók felé is.

Ami egyértelműen a Rai Solo mellett szól, hogy gyorsaság, levegősség és sztereó térábrázolás terén sok dinamikus rendszerű fülhallgatót képes maga mögé utasítani. Emellett komfortja meglepően kellemes és jól is mutat. Elsősorban azoknak ajánlott, akik túlnyomó részben akusztikus zenét, klasszikusokat, hangszeres felvételeket hallgatnak, de alkalomadtán nem vetik meg a könnyűzenét, blues/rock/elektronikus stílusokat sem. Aki ezeket a feltételeket megszabta magának, annak csak javasolni tudjuk a füles kipróbálását. Felbontása és közlésmódja még nekünk is kicsit újszerű volt. Részünkről ajánlott vétel.

_{Forrás: av-online.hu}