... de életre kelhet leMeze?

A Meze Empyrean élő bizonyítéka annak, hogy a zenerajongók is csupán emberek - akik szeretnek határokat feszegetni és mélységeket feltárni. Mennyire tudunk közel férkőzni kedvenc zenéinkhez, mennyire azonosulhatunk a hangokkal? Az Empyrean készítői mindent megtettek azért, hogy a hallgató e végső célhoz transzportálódjon. Persze nem kevés pénzért.

Bevezető gondolatok

Az első, Magyarországra érkezett Meze Empyrean fejhallgatót nem tudtuk kíváncsiság nélkül fogadni. Elvégre a high end kategóriát is teljes egészében, igyekszik túlszárnyalni. Minden részletében az exkluzivitást sugározza, épp olyan felsőrendű és egzotikus, mint egy Pagani gépkocsi. A gyártó szerint az Empyrean egyike a ma létező leginnovatívabb füleseknek. Más szóval kivételesnek kell lennie.

Ahogy Antonio Meze, a cég alapítója és tervezője fogalmazott, e termék a szenvedélyből, kíváncsiságból és innovációból fogant. Tökéletes hangot kereső, szabadon kísérletező személyek munkájából jött létre. Valami rendkívülit próbáltak létrehozni, ami (legyünk őszinték) elkerülhetetlen ahhoz, hogy ebben az erős versenyben figyelmet érdemeljenek.

A fejhallgatóban lévő hangszóró technológiáért a Rinaro Isodynamics nevű cég felel. Kutató-fejlesztő csapatuk az 1980-as évek óta aktívan vesz részt a síkmágneses rendszerek fejlesztésében, intézményük egyébként tőlünk nem messze, Ukrajnában található.

A kézzel gyártott, ún. izodinamikus hangszóró felépítése önmagában szokatlan. Az üvegszál erősítésű ABS keretbe foglalt, mindössze 0,16 g tömegű (egyedi fejlesztésű izotropikus polimer, vezető réteggel ellátva) hangkeltő felületen ugyanis labirintushoz hasonló vonalakat találunk. Ezek valójában tekercsek. Az alsó, spirális felépítésű tekercs közvetlenül a hallójáratra néz, a középső és magas frekvenciákért felel. A fölötte lévő, hullámosan oda-vissza kanyargó tekercs pedig a mélyebb hangokat szólaltatja meg.

A fejlesztők saját szabadalommal védett, ferromágneses lemezt is elhelyeztek a hangszóró és a fül közé. A gyártó leírása szerint ez a beiktatott réteg 1 dB-lel vagy 12 %-kal növeli a hatékonyságot és a demagnetizáló mező 95 %-át visszavonja a fej felől a hangszóróba. Kicsit nehéz mindezt értelmezni? Ne tessék aggódni, számunkra is van még új a nap alatt.

Az odafigyelés azonban nem merült ki a hangszórónál. A külső alumínium vázat egyetlen tömb alumíniumból dolgozták ki CNC marással, ami kb. 20 órás munkafolyamat. És még nem mélyedtünk el a részletekben.

Küllem

Vegyük alapul a legnagyobb hollywoodi kasszasiker sci-fi-akciófilm kelléktárát, keresztezzük egy steampunk fejhallgatóval és mindez lehetőleg menő, sötét színárnyalatú legyen. Az eredmény időtlen, hangszer jellegű és a maga módján hivalkodó, tehát high end. A Meze Empyrean részleteiben hosszasan lehet gyönyörködni, külsőre önmagában műalkotás, de még szép, hogy szép, ha már több mint egy millió forintba kerül.

A füles nyitott rendszerű, tehát zajos környezetben csak kompromisszumokkal használható. Az anyaga, illesztései, egyszóval a minőségérzet makulátlan. Ami egyeseket zavarhat, hogy az összkép nem igazán kompakt, sőt, hatalmas. Az ún. ovoid alakú fülpárnák is meglehetősen vastagok, ám szerencsére nem tehetetlen rongyként lapulnak ki a fül körül. A bennük lévő szivacsnak némileg feszes a tartása, így puhán és könnyedén érintkeznek a bőrrel.

Egy 1,3 és egy 3 méter hosszú, OCC réz vezetővel készült kábel is része a csomagnak. A csatlakozófejek ugyancsak igényesek, a fejhallgató felőli oldalhoz 4-tűs mini XLR dugók illeszkednek. Az árért cserébe még örültünk volna egy szimmetrikus kábelnek, utóbbit opcionálisan rendelhetünk (2,5 mm-es, 4,4 mm-es Pentaconn és XLR végződésű kábeleket is kínál a Meze).

Használat közben

A fejhallgató tárolására szolgáló, számzárral ellátott alumínium koffer kétségtelenül ámulatot fejt ki a kicsomagolás pillanatában. Más kérdés, hogy nem annyira praktikus: kissé nagy ahhoz, hogy napi szinten nyitogassuk pl. íróasztalunk sarkán. Ezért célszerű egy állványt is vásárolni az Empyrean mellé.

Bejáratott állapotban került hozzánk, ettől függetlenül néhány napig még ízlelgettük, legtöbbet Lotoo PAW Gold Touch és Astell&Kern A&ultima SP1000 hordozható zenejátszókkal. Természetesen meghálálta, sőt, igényelte a minőségi elektronikát, de high end termékek esetében ez abszolút szokványos.

A komfortot illetően, ahogy fentebb is említettük, panaszunk nem lehet. Mindössze a körülöttünk lévők furcsa pillantásait kell megszoknunk, az Empyrean (egyik magyar jelentése: földöntúli) ugyanis terebélyességével megpróbálja elhitetni, hogy nem csak saját maga, hanem használója is egy másik bolygóról érkezett.

Hangminőség

A Pink Floyd - Time c. számát elindítva magával ragadó, teljesen csupasz, ugyanakkor áramló és eleven jelenségként mutatkozott be a zene. A magas frekvenciákból hiányzott a szilárdság és tárgyilagosság, természetesen érkeztek, de közben mégis részletező, tagolt módon növelték a felbontást. Az Empyrean legnagyobb erőssége az a jelenlét-érzet, amit különösen akusztikus és hangszeres zenékkel képes kelteni. Inkább a fejben építi fel a színpadot, de azután, hogy létrehozta a sztereó tér középső mágikus gömbjét, nekiáll kifelé, a fejen kívülre is terjeszteni a zenét. A hallgatandó anyag ettől nagyszabásúvá, teressé válik. Eközben ami kicsit is sajátosan, bántóan, csúnyán szólal meg, azt szándékosan békén hagyja. A hibrid izodinamikus hangszóró karakterét csak minimálisan, szinte elhanyagolható szinten lehetett érzékelni a cintányérokon és az ércesebb énekhangokon. Eközben (még mindig a Time-on belül maradva) a szintetizátor és a basszusgitár őszinte döbbenetet váltott ki belőlünk.

Igazi mindenevő is, tehát karakterét minden zenei stílussal egyformán előnyösen tudja kamatoztatni. Szükség esetén erőteljes, masszív ütemeket is képes mutatni (pl. a The Matrix c. filmből ismert Rob D. - Clubbed To Death hallgatásakor), egyfajta határtalanság érzet fenntartásával. Folyamatként, egységes egészként közli a zenét, az erőlködés nyoma nélkül. Hatalmas skálán, testességgel dolgozik, de közben nem feszes és nem áll neki pufogni.

Az előző bekezdésben leszögeztük, hogy zeneileg nem válogat, ettől függetlenül igazán annak éri meg egyáltalán kipróbálni az Empyrean-t, aki szereti a nagyzenekari darabokat. Vivaldi Prestójától például azon nyomban lúdbőrös lett a karunk. Olyan volt, mintha a fejhallgató elvitt volna minket magával valahova, hogy egy történetet osszon meg velünk. Érzések, indulatok, szépség és félelem váltogatta egymást, miközben a hangszerekből különálló részleteket is észrevehettünk, de ezek egyikét sem akarta ránk tukmálni. Talán felesleges említenünk, hogy mindehhez makulátlan minőségű műsor is kellett.

Az élénk, erős csilingeléseket is vissza tudta adni, de azokat egy kicsit a saját ízlése szerint kezelte. Az erőteljes, harsány ugrásoknál (nagyobb terhelésen) kissé kedvtelenné vált. Ez talán az egyetlen kompromisszumos tulajdonsága, amire felfigyeltünk. Ha viszont valaki meg akarja venni és azonnali meggyőzést akar, akkor az Eagles - Hotel California c. számát hallgassa meg rajta először. Váratlan távlatokat nyitott meg, mintha az első sorban ültünk volna, minden azonnal jött, mindenből sokat kaptunk, minden magától értetődött, még a közönség tapsolása is makulátlannak érződött. Az ilyen "akusztikus" mókákat szerette igazán az Empyrean.

Végszó

A high end világa mindig is szubjektív volt és a Meze Empyrean debütálásától sem lesz kevésbé az. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy miért érdemes ezt a fejhallgatót választani. Ha az exkluzivitástól és kifinomult esztétikai elemektől eltekintünk? Akkor leginkább azért érvelhetünk a Rinaro Isodynamics mellett, mert mindenki máshoz képest összébb húzták azokat a határokat, amelyeket eddig többnyire csak külön-külön fülesektől kaptunk meg. A termék szinte elérhetetlen ára talán biztosíték lehet arra, hogy hosszú évek múlva is ábránd legyen a tökéletes fejhallgatóra vadászóknak. Ez viszont még nem jelenti azt, hogy az Empyrean a legjobb (bizonyos aspektusaiban nem is próbál meg az lenni), utóbbit saját igényeink és ízlésünk szerint kell eldöntenünk. Ettől függetlenül rendkívüli termék.